Az önkiszolgáló pénztárak megosztják a vásárlókat. Egyesek értékelik a gyorsaságot és a kényelmet, mások elutasítják, hogy olyan munkát végezzenek, amiért szerintük az üzletláncok a dolgozóikat fizetik. Néhányan még tiltakozásképpen tele kosarat hagynak az üzletekben és távoznak. A kérdés azonban az, kit is büntetnek ezzel valójában.
„Nem vagyok alkalmazott, hogy magamnak blokkoljak”
Még néhány évvel ezelőtt az önkiszolgáló pénztárak inkább érdekességnek számítottak. Ma már a szupermarketek mindennapos részévé váltak, és sok üzletben ezek a preferált fizetési módok.
Článok pokračuje pod reklamou
Nem minden vásárló fogadja azonban örömmel ezt a változást.
A közösségi médiában rendszeresen megjelennek kommentárok olyan emberektől, akik elutasítják, hogy saját vásárlásukat szkenneljék. Azzal érvelnek, hogy vásárolni jöttek az üzletbe, nem dolgozni. Ha maguknak kell blokkolniuk az árut, szerintük legalább kedvezményt kellene kapniuk.
Hasonló vita bontakozott ki az év elején Poltáron is, amiről a Rimava.sk portál számolt be. A vásárlók panaszkodtak a nyitva tartó hagyományos pénztárak hiányára, az önkiszolgáló eszközök bonyolult használatára vagy a vásárlások kellemetlen ellenőrzésére.
Ezeket a kifogásokat nem lehet egyszerűen elutasítani. Különösen az idősebb emberek vagy a nagy bevásárlást végző vásárlók előnyben részesíthetik a hagyományos pénztárakat. És teljesen érthető, ha zavarja őket, hogy vásárláskor nincs választási lehetőségük.
Az önkiszolgáló pénztár elutasítása azonban egy dolog. Tele kosarat hagyni az üzlet közepén és távozni már egészen más.
Protestálunk a lánc ellen, de a pénztáros viszi el a balhét
Képzeljünk el egy átlagos helyzetet. A vásárló bemegy a szupermarketbe, megtölti a kosarát élelmiszerekkel, és a pénztárak felé veszi az irányt. A hagyományos pénztár zárva van, és az alkalmazott az önkiszolgálóhoz irányítja.
A vásárló elutasítja. Kijelenti, hogy nem fog senki helyett dolgozni, otthagyja a vásárlást és távozik.
Lehet, hogy úgy érzi, most egyértelmű üzenetet küldött az üzletláncnak. Hogy szembeszállt azzal a rendszerrel, amely szerinte a dolgozókon spórol, és a vásárlókra hárítja a feladataikat.
De ki fogja utána a magára hagyott vásárlást szétválogatni és visszatenni a polcokra?
Valószínűleg nem az üzletlánc vezetése. Sem a menedzserek, akik a dolgozók és a pénztárak számáról döntenek.
A legnagyobb valószínűséggel éppen a pénztáros lesz az, aki már így is több önkiszolgáló pénztárt kezel, segít a vásárlóknak és technikai problémákat old meg.
És ha a kosárban hűtött vagy fagyasztott élelmiszerek maradnak, a helyzet még bonyolultabbá válhat.
A vásárló ugyan távozik azzal az érzéssel, hogy tiltakozott az üzletpolitikával szemben, de a többletmunkát olyan emberre hagyhatja, aki erről a politikáról egyáltalán nem dönt.
A pénztárosok nem döntenek arról, hány pénztár lesz nyitva
A viták során gyakran elfelejtkezünk egy alapvető tényről.
Egy átlagos szupermarket alkalmazottja nem dönt arról, hogy az üzlet telepít-e önkiszolgáló pénztárakat, hány dolgozó lesz a műszakban, vagy hány hagyományos pénztár marad nyitva.
Ennek ellenére éppen ő válik az első emberré, akire a vásárló a nemtetszését irányítja.
És ez nem csak szlovákiai probléma. Az önkiszolgáló pénztáraknál végzett munka kutatásai rámutatnak, hogy a dolgozóknak gyakran egyszerre több eszközt kell felügyelniük, hibákat kell kezelniük a szkennelés során, és a vásárlók frusztrációjával kell szembenézniük.
A vásárlási folyamat látszólagos egyszerűsítése tehát nem feltétlenül jelenti a személyzet számára is egyszerűbb munkát.
Talán fel kellene tennünk a kérdést, hogy helyes-e az üzletláncokkal szembeni elégedetlenséget azokra az alkalmazottakra irányítani, akiknek gyakran a legkevesebb lehetőségük van bármit is változtatni.
Valóban olyan rosszak az önkiszolgáló pénztárak?
Másrészt nem lenne igazságos az önkiszolgáló pénztárakat az ügyfelek ellenségeként beállítani.
Annak, aki kenyeret, tejet és néhány apróságot szeretne vásárolni, az önkiszolgáló pénztárak a leggyorsabb módot jelenthetik a fizetésre és a távozásra.
Sok vásárló kifejezetten keresi őket, mert nem akar hosszú sorokban várakozni.
Az üzletek pedig azzal érvelnek, hogy a technológia lehetővé teszi a vásárlók hatékonyabb kiszolgálását, és a dolgozók más feladatokra való felszabadítását.
A probléma tehát nem feltétlenül az önkiszolgáló pénztárak létezésében rejlik, hanem abban, hogy a vásárlónak van-e még valódi lehetősége kiválasztani a számára megfelelő fizetési módot.
Ha az üzlet az önkiszolgáló pénztárakat alternatívaként kínálja, az hasznos szolgáltatás. Ha azonban a vásárló zárt hagyományos pénztárak előtt áll, és nincs más reális lehetősége, az elégedetlensége érthető.
Munkahelyeket akarunk védeni. De kit is védünk valójában?
Az automatizáció ellenzőinek egyik leggyakoribb érve az aggodalom, hogy az önkiszolgáló pénztárak elvonják az emberek munkáját.
Ez egy jogos téma, amelyről beszélni kellene.
A technológia megváltoztatja a munkaköröket, a dolgozókkal szembeni elvárásokat és az üzletek működését. Az a kérdés, hogy ezekből a változásokból a vásárlók, a dolgozók vagy elsősorban maguk az üzletláncok profitálnak-e, figyelmet érdemel.
Ugyanakkor nem magától értetődő, hogy minden telepített önkiszolgáló pénztár egy megszüntetett munkahelyet jelent. A foglalkoztatásra gyakorolt hatás az adott üzlet munkaszervezésétől is függ.
Éppen ezért különbséget kellene tennünk az üzleti modell kritikája és a benne dolgozó emberekkel szembeni viselkedés között.
Ha a pénztárosok méltó munkakörülményeiért akarunk harcolni, munkát adni nekik és megnehezíteni a munkanapjukat különös módja ennek elérésére.
Lehet tiltakozni úgy is, hogy mások ne fizessenek meg érte
Senki sem köteles kedvelni az önkiszolgáló pénztárakat. A vásárlónak joga van előnyben részesíteni azt az üzletet, amely hagyományos kiszolgálást kínál, kifejezheti elégedetlenségét az üzlet vezetésének, vagy közvetlenül az üzletláncnak tehet javaslatot.
Ugyanígy teljesen rendben van udvariasan kérni a hagyományos pénztár megnyitását.
De tele kosarakat hagyni az üzletben, támadni a személyzetet, vagy szándékosan megnehezíteni a dolgozók munkáját nem a szakmájuk iránti tisztelet jele.
Talán itt az ideje, hogy a pénztárosokat ne az üzletláncok képviselőiként, hanem olyan emberekként lássuk, akiknek a vásárlókhoz hasonlóan alkalmazkodniuk kell munkáltatóik döntéseihez.
Mert ha egy nagy üzletláncot akarunk megbüntetni, először el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem inkább egy névtáblás embert büntetünk-e a munkaruháján.
És ön mit gondol? Meg kellene őrizniük az üzletláncoknak a hagyományos pénztárakat, vagy az önkiszolgáló pénztárak a természetes előrelépést jelentik? És ön szerint a tele kosár üzletben hagyása jogos tiltakozás, vagy felesleges munkaterhet jelent a dolgozóknak?
Címlapkép forrása: Lidl
Érdekelheti még: Rimaszombat, ahogy még nem ismeri. Jöjjön és fedezze fel
Olvassa el: Elektromos rollerek nagyító alatt. Ismeri a szabályokat?
NENECHAJTE SI UJSŤ
- Bojkottáljuk az önkiszolgáló pénztárakat: A láncokat vagy a pénztárosokat büntetjük?
- A Bašta Íjászklub három győzelmet hozott el Eperjesről
- Férfiak paradicsoma: Hölgyek, tudják, hová menekülnének legszívesebben?
- Ivan Šiller Rimaszombatban Bachtól Bartókig játszik
- Napfényes telkek a csillagvizsgáló felett: közel az éghez
- Figyelem! Csalók hívogatják a rimaszombati időseket
