Iskolából az éjszakai műszakba, reggel újra iskolába, majd edzésre. Így teltek Tamara Stieranková napjai, amikor a legnagyobb sporteredményére készült. A 22 éves, Kokava nad Rimavicou-i születésű lány pszichológiát tanul, ápolónőként dolgozik, és Indiából kézkarbantartás világbajnoki címmel tért haza. Az interjúban beszél a nehéz felkészülésről, az ellenfelek tiszteletéről és azokról a pillanatokról, amikor kimerülten kérdezte magától, megéri-e mindez.
Próbaidőszak — 5 nap van hátra.
Hallgassa meg a cikk hangos változatát
Tamara Stieranková: Kokava az otthonom
Kokava nad Rimavicou-ból származol. Hogyan néz ki ma az életed, és mivel foglalkozol a sporton kívül?
22 éves vagyok, és jelenleg kicsit Kokava nad Rimavicou és Pozsony között élek. Kokava az otthonom, de Pozsonyban pszichológiát tanulok az egyetemen, és egy kórházban ápolónőként dolgozom. Mindkét terület nagyon kielégít, mert mindig is érdekelt az emberekkel való munka, valamint a fizikai és mentális egészségük.
Korábban több sportot is kipróbáltam, még zongoráztam is, de végül a kézkarbantartásban értem el sikereket. Azonban nem könnyű összeegyeztetni a programomat. Az egyetemi tanulmányok, az egészségügyi munka és a csúcssport sok fegyelmet és szervezést igényel. Kevés szabadidőm marad. Korábban zongoráztam is, így a sport nem mindig volt az életem egyetlen része.
Článok pokračuje pod reklamou
Hogyan kerültél kapcsolatba a kézkarbantartással?
Edzőm, Ján Vojenčák révén. Kokava nad Rimavicou-ban akkoriban toborzást szerveztek, és új tagokat kerestek a klubba. Úgy döntöttem, kipróbálom, és jelentkeztem. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ez a sportág hová vezet majd egyszer.
Fokozatosan egyre jobban élveztem, főleg amikor rájöttem, hogy a kézkarbantartás nem csak a nyers erőről szól, hanem a technikáról, gyorsaságról és taktikáról is. Az edzések során új tapasztalatokkal gazdagodtam, és egyre jobban akartam fejlődni. Nagyon hálás vagyok az edzőmnek, aki bevezetett ebbe a sportágba, és végigkísér a sportpályafutásomon. Érdekes, hogy egy döntés, amit az ember eleinte nem tart különlegesnek, hogyan befolyásolhatja a jövőjét.
Sokan a kézkarbantartást egyszerű erőpróbának képzelik. Mi dönt valójában a győzelemről?
Sokan azt hiszik, hogy automatikusan az nyer, aki erősebb. Nagyon fontos azonban a technika, a gyorsaság, a test helyes tartása, a csukló munkája, de a pszichikai felkészültség is. Néha egy másodperc töredéke vagy egy rossz mozdulat dönthet.
Mérkőzés előtt figyelem az ellenfél testtartását, fogását és azt, hogyan készül a rajtra. Fontos, hogy ne hagyjam magam pszichikailag befolyásolni az ellenfél által, és bízzak a saját felkészülésemben. Mivel pszichológiát tanulok, ez a sportág ezen oldala is nagyon érdekel. Úgy gondolom, hogy a fej jelentősen befolyásolhatja a teljesítményt, és a csúcson gyakran apróságok döntenek.
Hogyan néz ki a felkészülésed, amikor az edzéseket az iskolához és a kórházi szolgálatokhoz kell igazítanod?
Amikor otthon vagyok Kokaván, Ján Vojenčák edzőmmel edzek. Amikor Pozsonyban vagyok, igyekszem mindenhol edzeni, ahol csak lehet. Többnyire egyénileg edzek, vagy Sencére járok Lucie Debnárová klubjába. Nem mindig vannak ideális feltételeim vagy rendszeres időbeosztásom, de igyekszem minden lehetőséget kihasználni az edzésre.
A világbajnokság előtt kicsit másképp közelítettem meg a felkészülést. Többet foglalkoztam a gyenge pontjaimmal és azokkal a dolgokkal, amiket javítanom kellett. Emellett alaposan elemeztem az ellenfeleket, figyeltem a technikájukat és a küzdési stílusukat.
Nagy motivációt jelentett az is, hogy az Európa-bajnokságon a junior kategóriában nem sikerült a várakozásaimnak megfelelően. Ez egyfajta ébresztő volt számomra. Rájöttem, hogy ha tovább akarok lépni, néhány dolgot meg kell változtatnom. Ahelyett, hogy a kudarc elbátortalanított volna, igyekeztem tanulni belőle. Úgy gondolom, hogy éppen ez a hozzáállásbeli változás játszott nagy szerepet a világbajnoki cím megszerzésében.
Mi volt a legnehezebb az aranyhoz vezető úton, amit az emberek a medál láttán nem látnak?
Az emberek gyakran csak a végeredményt látják – a medált, a dobogón készült fotót és a mosolyt. Mögötte azonban rengeteg edzésóra, fáradtság, lemondás és olyan pillanatok rejtőznek, amikor az embernek önmagát kell legyőznie.
Számomra a legnehezebb a sport, a tanulás és a kórházi munka összeegyeztetése volt. Voltak napok, amikor az iskolából egyenesen az éjszakai műszakba mentem, az éjszakai műszakból újra iskolába, majd edzésre. Néha minimális pihenéssel működtem, és nagyon jól át kellett gondolnom, hogyan használom ki minden szabad órámat. Nem volt egyszerű, különösen, amikor az iskolai kötelezettségek, a munkaszolgálatok és a rendszeres edzések összeadódtak.
Voltak olyan pillanatok, amikor fontolgattad, hogy folytatod-e?
Nekem is voltak olyan pillanataim, amikor kimerült voltam, és megkérdeztem magamtól, hogy megéri-e mindez. De mindig emlékeztettem magam, miért kezdtem el, és mit akarok elérni. Úgy gondolom, hogy éppen ezek az időszakok formálják leginkább az embert. Megtanítják a fegyelemre, a türelemre, és arra, hogy az eredmények nem jönnek egyik napról a másikra.
Amikor aztán a dobogó legfelső fokán álltam, hirtelen teljesen más értelmet nyertek azok a nehéz napok. Akkor tudtam, hogy megérte.
Indiában hét ellenfelet győzött le
Világbajnokságra indultál azzal az ambícióval, hogy aranyat nyerj?
Azzal a céllal indultam, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam, és megmutassam, mit edzettem a felkészülés során. Természetesen minden sportoló a lehető legjobb helyezésre vágyik, és én sem vagyok kivétel. Valahol a lelkem mélyén reménykedtem a nagy sikerben, de tisztában voltam vele, hogy a világbajnokságon kiváló és jól felkészült ellenfelek találkoznak.
Nem akartam felesleges nyomást gyakorolni magamra, ezért igyekeztem minden mérkőzésre külön-külön koncentrálni. Az aranyérem megszerzése számomra egy álom beteljesülése volt, és megerősítette, hogy a kemény munka és a kitartás kifizetődik.
Hogyan nézett ki az utad a címhez? Drámai volt a döntő az utolsó pillanatig?
A youth kategóriában versenyeztem, 50 kilogramm alatti súlycsoportban, csak jobb kézzel. A cím megszerzéséhez hét ellenfelet kellett legyőznöm. Nagyon jó teljesítményt nyújtottam, és gyakorlatilag a kezdetektől a végéig domináltam a kategóriámban.
Minden mérkőzésre maximálisan összpontosítva léptem fel, tisztelettel az ellenfél iránt, de ugyanakkor bízva a saját képességeimben. Bár az eredmények egyértelműnek tűnhettek, egyetlen ellenfelet sem becsültem alá, mert ezen a szinten egy apró hiba is dönthet.
A döntőt meggyőzően sikerült megnyernem, ami még szebbé tette számomra. Úgy éreztem, hogy minden, amin a felkészülés során dolgoztam, azon a napon egyszerűen összeállt. Ez egyike volt azoknak a napoknak, amikor az ember érzi, hogy igazán jól felkészült.
Článok pokračuje pod reklamou
Mi járt a fejedben abban a pillanatban, amikor megnyerted a döntő mérkőzést? Már tudatosult benned, hogy világbajnok vagy?
Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy még mindig nem teljesen fogtam fel. Ez egy hihetetlen érzés, amit nagyon nehéz szavakkal leírni. Abban a pillanatban, amikor megnyertem a döntő mérkőzést, rengeteg érzelem kavargott bennem – öröm, boldogság, megkönnyebbülés, de egyfajta büszkeség is, hogy minden kemény munka és lemondás értelmet nyert.
Abban a pillanatban átfutott a fejemen, mennyi erőfeszítést, időt és energiát fektettem a felkészülésbe. Világbajnoknak lenni valami, amiről egy sportoló álmodhat, de amikor valóban megtörténik, az egy teljesen más érzés. Rendkívül hálás vagyok, hogy ilyen sikert érhettem el, és képviselhettem Szlovákiát.
Milyen volt Indiában versenyezni? Mi lepett meg ott?
Nagy élmény volt nemcsak sport, hanem személyes szempontból is. Teljesen más környezet, mint amit otthon megszoktunk. Más kultúra, éghajlat, étkezés és az életmód is. Ilyen utazás során az embernek alkalmazkodnia kell, mert ezek a tényezők a sportteljesítményt is befolyásolhatják. Igyekeztem elsősorban a versenyre koncentrálni, és nem hagyni, hogy bármi feleslegesen elvonja a figyelmemet.
A világbajnokság légköre különleges volt. Találkozni sportolókkal különböző országokból, akik ugyanazt a szenvedélyt osztják e sport iránt, mindig élmény. India biztosan emlékezetes marad számomra, és nem csak azért, mert ott szereztem meg a világbajnoki címet.
Milyen reakciók érkeztek a győzelem után? Volt valami, ami különösen örömet okozott?
Nagyon örültem a sok gratulációnak és kedves üzenetnek a családtól, barátoktól, ismerősöktől, de még Kokava lakóitól is. Szép dolog, ha az ember elér valamit, amin hosszú ideig dolgozott, de még szebb, ha olyan emberek veszik körül, akik őszintén örülnek a sikerének.
Kellemes meglepetés volt az is, hogy a verseny után maguk az ellenfelek is odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy nagyon erős vagyok. Az ilyen elismerést azoktól a lányoktól, akik ugyanazzal a sportággal foglalkoznak, és maguk is tudják, mennyi erőfeszítést igényel, rendkívül nagyra értékelem. Nagyon fontosnak tartom a kölcsönös tiszteletet a sportolók között. Bár az asztalnál ellenfelek vagyunk, azon kívül ugyanaz a szenvedély köt össze minket e sport iránt.
Mi segítene a kézkarbantartásnak Szlovákiában?
Nem tartozik azok közé a sportágak közé, amelyek Szlovákiában nagyon népszerűek vagy jelentős pénzügyi támogatást kapnak. A külföldi versenyeken való részvétel pedig nem kis költségekkel jár az utazás, szállás és egyéb kiadások miatt. Éppen ezért bármilyen támogatás nagyon fontos a sportoló számára. Úgy gondolom, hogy ez a sportág megérdemelné a nagyobb figyelmet, mert ebben is vannak sportolóink, akik sikeresen képviselhetik Szlovákiát a világ színvonalán.
Már van világbajnoki címed. Mit szeretnél még elérni?
Biztosan nem tekintem a sportpályafutásom végét. Éppen ellenkezőleg, még nagyobb motivációt jelent számomra a folytatás és a fejlődés. A legközelebbi sportcélom az, hogy jövőre is megvédjem a világbajnoki címet. Tudom, hogy a címvédés néha még nehezebb lehet, mint megszerezni. Ezt újabb kihívásként fogom fel.
Van azonban egy nagy személyes és szakmai álmom is – szeretnék sportpszichológus lenni. Mivel magam is aktívan sportolok, tisztában vagyok vele, milyen fontos szerepet játszik a pszichológia a sportteljesítményben. Az ember fizikailag kiválóan felkészült lehet, de ha nem tudja kezelni a nyomást, a stresszt vagy a saját kételyeit, nem biztos, hogy a legjobb teljesítményét tudja nyújtani.
A jövőben szeretném összekapcsolni a sportban szerzett tapasztalataimat a pszichológia tanulmányaival, és segíteni más sportolóknak a nehéz helyzetek kezelésében, az önbizalom építésében és a potenciáljuk teljes kihasználásában. A sport nagyon sok dolgot tanított meg nekem, amit nem lehet csak könyvekből megtanulni. És éppen ezeket a tapasztalatokat szeretném egyszer továbbadni.
NENECHAJTE SI UJSŤ
- A rendőrség segítséget kér. Szombaton Bystricán volt?
- Természetes forrásaink: Hol rejtőznek a régió kincsei?
- Hat halálos áldozatot követelt a krakkói lövöldözés
- Pasázs Színház: Felnőttek, akiket gyerekkorba zárunk
- GEN JAM: 12 évesen kezdték, már 2 000 lekvárt eladtak
- Éjszakai műszak után edzés. Tamara Stieranková világbajnok lett
