Szeretett volna szexi lenni a színpadon. Amikor az előadás előkészítése során megkérdezték, mit szeretett volna mindig eljátszani, habozás nélkül válaszolt. Így született meg a Lásky SHOCK előadás, amellyel a Pasázs Színház a rimaszombati Citadellába érkezett. Az előadás utáni beszélgetésből azonban egy sokkal szélesebb téma is kirajzolódott: milyen keveset ismerjük néha a mentális hátránnyal élő felnőtteket, és milyen könnyen zárjuk őket az örök gyerek szerepébe.
Próbaidőszak — 5 nap van hátra.
Hallgassa meg a cikk hangos változatát
Eva Ogurčáková művészeti vezető huszonöt éve dolgozik a színházban. A társulattal bejárta Európát és kétszer járt Amerikában is. Az egyik alkalommal helyi színészekkel készítettek előadást. A társulatban ma olyan emberek találkoznak, akik a színház kezdete óta állnak a színpadon, és új kollégák, akik még csak most tanulják a színészetet.
Az alkotói előadásoknál beszélgetésekkel kezdenek. Érdekli őket, mit éreznek a színészek, hogyan gondolkodnak, és mit szeretnének elmondani a közönségnek. A Lásky SHOCK alkotása során, a pandémia idején, az a kérdés is felmerült, hogy mit nem tudtak még soha megtenni a színpadon, pedig vágytak rá.
Článok pokračuje pod reklamou
A Pasázs Színház az ő történeteiket meséli el
„Az egyik színésznőnk habozás nélkül felkiáltott: Én szexi akarok lenni a színpadon,” emlékszik vissza Ogurčáková. A karakterét saját elképzelése alapján alakította ki arról, mit jelent számára vonzónak lenni.
A színpadi szabadság mögött rendszeres munka áll. Az előadás előkészítése általában három hónapig tart, hétfőtől péntekig próbálnak, néha két fázisban is. Színészeti, mozgás, hang, zene és színháztörténeti óráik vannak. Profi alkotókkal dolgoznak együtt.
A Lásky SHOCK rendezője Kristina Chmelíková volt, aki a színházban mozgásoktatóként is dolgozik. A zene a színészek által alkotott történetekhez igazodott. A zeneszerzőnek elmagyarázták érzéseiket és ritmus elképzeléseiket, és a darabok fokozatosan alakultak.
Ogurčáková számára fontos, hogy kollégák. Mindenkit egyénként érzékel, saját képességekkel, szükségletekkel és világnézettel. Szerinte a társadalom gyakran figyelmen kívül hagyja ezt a sokszínűséget.
„Vannak problémáik, vannak gondjaik,” emlékeztet. A nehézségek egy részét maga a környezet okozza, amikor nagyobb gyerekeknek tekinti őket. „Bezárja őket ebbe a gyerekkorba, és nem engedi be őket a felnőtt életbe.”
Példaként az vásárlást említi. Ha valaki nem boldogul vele, meg kell kérdezni, kapott-e egyáltalán lehetőséget, hogy megtanulja. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy minden ember lehetőségei eltérőek.
Találkozás a saját előítéleteinkkel
A nézők is különböző elvárásokkal érkeznek. A hűséges közönség már tudja, hogy minőségi színházra számíthat. Azok számára, akik először látják a társulatot, az előadás meglepetés lehet, és lehetőséget adhat arra, hogy észrevegyék saját előítéleteiket.
„Mindannyiunknak vannak előítéletei,” mondja. A lényeg az, hogyan dolgozunk velük tovább.
A beszélgetés során a jövőbeli alkotás bizonytalan jövőjét is megnyitotta. Elmondása szerint a színháznak nincs pénze új előadásra és oktatási tevékenységekre, ezért gyűjtést szervez a Donio-n. Az Alice Csodaországban motívumai alapján szeretnének előadást készíteni. A téma közel áll hozzájuk, mivel úgy érzik, egy olyan világba kerültek, amelyet már nem értenek.
Ogurčáková ennek ellenére munkáját „véget nem érő kihívásként” nevezi. Negyed évszázad után sem vált rutinná számára. Amikor új fejlődési lehetőségeket keres színészkollégái számára, velük együtt lép előre.
NENECHAJTE SI UJSŤ
- A rimaszombati evangélikus leányiskola története 1885-ből
- A rendőrség segítséget kér. Szombaton Bystricán volt?
- Természetes forrásaink: Hol rejtőznek a régió kincsei?
- Hat halálos áldozatot követelt a krakkói lövöldözés
- Pasázs Színház: Felnőttek, akiket gyerekkorba zárunk
- GEN JAM: 12 évesen kezdték, már 2 000 lekvárt eladtak
