Németórákon azt mondja a diákjainak, hogy hibázzanak bátran. A rimaszombati gimnázium elsőseinek pedig azt javasolta, hogy állítsák át telefonjukat szlovák nyelvre, vagy nézzenek meg egy videót valamiről, ami érdekli őket. A huszonhárom éves Mihályová Orsolya, aki Fülek melletti Sid községből származik, maga is magyar nyelvi környezetben nőtt fel, és magyar tannyelvű iskolákba járt. Ma szlovák és német nyelvtanárnak tanul, és Rimaszombatban próbálja segíteni a diákokat, hogy a szlovák nyelvet az iskolai csengő után is használják.
Próbaidőszak — 5 nap van hátra.
Hallgassa meg a cikk hangos változatát
Otthon magyar nyelvi környezetben nőtt fel, az egyetemen pedig szlovákot és németet tanul. Melyik nyelv áll Önhöz a legközelebb?
Mindegyiket a szívemben hordozom. Mindegyik mást jelent számomra, és mindegyik szerepet játszik abban, aki vagyok. A magyar az anyanyelvem. Nagyon jó alapokat kaptam benne, amelyek más nyelvek tanulásában is segítettek. Az általános iskolában szlovákot tanultam, majd angolt, és a hatodik osztályban jött a német.
A német is fokozatosan az identitásom részévé vált. Nem tudnám elképzelni az életem nélküle. Sokat foglalkoztam vele, és ennek köszönhetően sok mindenhez eljutottam. Fokozatosan a szlovák nyelvhez is közelebb kerültem.
Gyermekkorában állítólag orvos szeretett volna lenni. Mikor változott ez meg?
A füleki gimnáziumban jöttem rá, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy olyasmivel foglalkozzunk, ami talán nem is érdekel minket. Tudtam, hogy segíteni akarok az embereknek, és rájöttem, hogy ezt másképp is megtehetem. A legközelebb a német nyelv tanítása állt hozzám.
Először németet és történelmet akartam tanulni. Aztán a szlovák mellett döntöttem, mert láttam, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelv oktatásában vannak hiányosságok. Szerettem volna ezen változtatni. Érdekelt, hogyan lehetne úgy tanítani, hogy a gyerekek ne féljenek tőle, és pozitív kapcsolatot alakítsanak ki vele.
Már tanulmányai során saját projektet indított. Hogyan jutott el az ötlet a papírról a diákokhoz?
Már a szakdolgozatomban javasoltam egy projektet, amelyet szívesen megvalósítanék. Akkor még nem voltak meg a feltételek a megvalósításához, így papíron maradt. Később megtudtam, hogy az egyetemisták is jelentkezhetnek a Komenský Intézet egyéves programjára. Tudtam, hogy az ötödik évfolyamban diplomamunkát fogok írni, és úgy gondoltam, hogy a projekt és a kutatás kiegészíthetik egymást.
A projekt neve Viribus Unitis, azaz Közös erővel. Ebben a tanévben egy partneriskolában, a rimaszombati gimnáziumban valósítom meg. Ha beválik, szívesen terjeszteném tovább is.
Milyen volt az első találkozása az elsősökkel?
Szeptemberben nyelvi portrékat rajzoltunk. Arról beszélgettünk, milyen tapasztalataink vannak a nyelvekkel, és hol találkozunk velük a mindennapi életben. Azt akartam, hogy a diákok észrevegyék, hogy a nyelv nem egy elszigetelt dolog, ami az iskolán kívül nem érinti őket.
A szlovák nyelvhez való viszony nagyon egyéni. Még egy osztályban is vannak diákok, akik szeretik, és olyanok, akik nem találkoznak vele nap mint nap. A szlovák nyelv nem mindig népszerű tantárgy még a szlovák tannyelvű iskolákban sem.
Ezután 30 napos kihívást készített nekik. Mit kellett kipróbálniuk?
Harminc feladatot kaptak, és ezek közül legalább tizenötöt kellett kiválasztaniuk. Átállíthatták a telefonjuk nyelvét szlovákra, hallgathattak szlovák zenét, vagy megnézhettek egy videót valamiről, ami érdekli őket. További lehetőség volt egy cikk elolvasása, új szavak felírása, vagy kvíz készítése az osztálytársaknak. Volt egy feladatunk is, amelyben a magyar és a szlovák nyelvet hasonlították össze. Ha tudjuk, hogyan működik valami az egyik nyelvben, az segíthet egy másik nyelv tanulásában.
Azt akartam, hogy mindenki kipróbáljon több lehetőséget, és rájöjjön, mi az, ami neki megfelel. Október végén kérdőívvel értékeltük a kihívást. A diákok többsége teljesítette, és azt mondták, hogy érdekes volt.
Mi működött másképp az osztályban, mint ahogy elképzelte?
Volt egy olyan ideális elképzelésem, hogy közös dokumentummal fogunk dolgozni. Elkészítettem munkalapokat szlovákul, de sokaknak nehézséget okozott a dokumentummal való munka és maga a nyelv is. Ezért a feladatokat magyarul magyaráztam el.
Az anyagot lefordítottam, és készítettem egy kis könyvet, amelyet a diákok kéznél tarthatnak, és beleírhatnak. Ezért is próbálok személyesen eljárni Rimaszombatba. Pozsonyban tanulok, és egyszerre két helyen lenni elég nehéz. A személyes kapcsolat azonban felbecsülhetetlen. Könnyebben megbeszéljük, mi sikerült, és mit kell módosítani.
A kihívás után a diákok kiválasztanak egy szokást a következő hónapra. Mi van, ha éppen nincs idejük vagy kedvük hozzá?
Csak napi két percet kell vele foglalkozniuk. Ha nincs energiájuk, készíthetnek egy könnyebb verziót. Ha nem érdekli őket, próbálhatnak más témát. És ha van idejük és kedvük, választhatnak egy hosszabb verziót.
Először kiválasztják, miben szeretnének fejlődni. Lehet ez olvasás, írás, hallgatás vagy beszéd. Ezután figyelik, hogyan haladnak, és erről párban beszélgetnek egy osztálytárssal. Fontos, hogy a szlovák nyelvhez visszatérjenek, még akkor is, ha éppen hiányzik a motiváció.
Azt mondja, hogy azt akarja, hogy a diákok hibázzanak. Miért mondja ezt nekik?
Ezt a németórákon is mondom a diákjaimnak. A hagyományos oktatásban a hibákat gyakran büntetik. Pedig a hibák a tanulás részei, bármit is tanulunk. Hibák nélkül nem lépnénk előre.
Hol látja a legnagyobb akadályt, amikor a diákoknak szlovákul kell megszólalniuk?
Az órán nem mindenki jut szóhoz. Ha a diáknak kevés lehetősége van szlovákul beszélni az iskolában, és máshol nem találkozik a nyelvvel, az nehéz számára.
Szerintem probléma az is, ahogyan a nyelvet tesztelik. Ha azt akarjuk, hogy a diákok tudjanak beszélni, gyakorolniuk kell. A tanárok azonban egyúttal az érettségire vagy a Kilencedikes Tesztre készítik fel őket, ahol nyelvtani feladatokkal is találkoznak. Ebben tehát a tanárok munkájának rendszere is szerepet játszik.
A diplomamunkájában egy osztály határain túl is tekint. Mit vizsgál?
Azt vizsgálom, hogyan tanítják a szlovák nyelvet a magyar tannyelvű középiskolákban, Pozsonytól egészen Nagykaposig. Körülbelül húsz iskolát kerestem meg. A kérdőív az elsőtől a negyedik évfolyamig terjedő diákoknak szólt, és eddig 309 válasz érkezett.
Szeretném, ha a diplomamunka nem maradna a fiókban. Szívesen nyújtanék javaslatokat arra, hogyan segíthetnénk a diákoknak, hogy a szlovák nyelvvel az oktatáson kívül is találkozzanak. Ha lehetőségem lesz, szívesen közzéteszem a projekt anyagait is, hogy a gyakorlatban is hasznosíthatók legyenek.
Mihályová Orsolya a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának ötödéves szlovák és német nyelvtanár szakos hallgatója. Tanulmányai mellett német nyelvoktatóként dolgozik, és a pozsonyi Magyar Kollégiumot látogatja.
A beszélgetés szerkesztett és nyelvileg módosított változat.
