Tomáš Forró: A felkészültség nem félelem, hanem felelősség

Mi történik, ha elapad a víz, megszűnik az áramellátás, és a telefonok elérhetetlenek lesznek? Meddig képes a háztartásunk segítség nélkül működni, és tudjuk-e egyáltalán, kihez fordulhatunk? A haditudósító Tomáš Forró Rimaszombatba érkezett, hogy bemutassa könyvét Mi van, ha a háború hozzánk jön. Beszélt a háborús övezetekben szerzett tapasztalatairól, a háztartások gyakorlati felkészüléséről, de legfőképpen a közösségek ellenálló képességéről. Üzenete egyszerű volt: a válságra nem félelemből kell felkészülni. Azért tehetjük meg, hogy képesek legyünk segíteni magunknak és másoknak is.

A haditudósító és író Tomáš Forró olyan helyzeteket élt át, amelyeket a legtöbben csak a tévéhíradókból ismerünk. Helyeket áram és folyóvíz nélkül, embereket, akik mások segítségére szorulnak, és olyan környezetet, ahol egy látszólag hétköznapi döntés a túlélés kérdésévé válhat. Tapasztalatait most a szlovák közönség elé tárja a Mi van, ha a háború hozzánk jön című könyvén és találkozóin keresztül, ahol elmagyarázza, miért fontos, hogy érdeklődjünk saját felkészültségünk iránt.

Článok pokračuje pod reklamou

Rimaszombatban a nap folyamán előadást tartott a Műszaki és Agrár-élelmiszeripari Szakközépiskola diákjainak. Este pedig a nyilvánossággal találkozott egy beszélgetésen, amelynek társszervezője a Rimavská kaviareň civil kezdeményezés volt. Bár könyvének címe a háborúra utal, maga a beszélgetés sokkal szélesebb körű helyzetekre terjedt ki. Az áramkimaradás, az ellátás megszakadása, a vízhiány vagy a kommunikációs hálózatok meghibásodása ugyanis fegyveres konfliktus nélkül is befolyásolhatja életünket.

Forró egy modellhelyzettel kezdett. Az áram kimarad, a fizetési terminálok, benzinkutak és mobilhálózatok nem működnek. Az emberek próbálják kideríteni, mi történt, de kevés az információ. Később elapad a víz, és fokozatosan elfogynak az élelmiszerek. Mit teszünk? Tudjuk, hol vannak szeretteink? Képesek vagyunk megegyezni a szomszédokkal? És van-e otthonunkban egyáltalán az, amire az első napokban szükségünk van?

Ezek a kérdések mutatták meg, hogy a válságra való felkészülés nem kell, hogy bonyolult vagy anyagilag megterhelő legyen. Gyakran olyan dolgokkal kezdődik, amelyek néhány euróba kerülnek, de döntő pillanatban már nem biztos, hogy megvásárolhatók.

Három nap segítség nélkül. Kibírná a háztartása?

Forró emlékeztetett a 72 órás szabályra. Szerinte a háztartásnak legalább három napig képesnek kell lennie működni a szokásos szolgáltatások és külső segítség nélkül. Ideális esetben még tovább is. Egy kiterjedt válság esetén ugyanis eltarthat egy ideig, amíg sikerül helyreállítani az ellátást és biztosítani a segítséget mindazoknak, akiknek szükségük van rá.

Nemcsak az élelmiszerről van szó. Ha van otthon tészta vagy rizs, de nincs áram vagy gáz, tudnunk kell, hogyan készítjük el őket. Ha van mobiltelefonunk, de nem tudjuk feltölteni, a használata korlátozott. És ha megszakad a vízellátás, nemcsak az ivás, hanem a főzés, mosás vagy a WC öblítése is problémává válik.

Forró példaként említette az egyszerű túravezető gázfőzőt, amelyet utazásai során is használ. Ilyen eszköz az energiaellátás kimaradása esetén meleg étel, leves vagy tea készítésére szolgálhat. Fontos azonban gondolni a tartalék gázpatronokra és az eszköz biztonságos használatára a gyártó utasításai szerint. A beltéri használatra nem alkalmas túrafőzők zárt térben nem használhatók a tűz és a szén-monoxid mérgezés kockázata miatt.

Nagy hangsúlyt fektetett a vízre is. Irányadó szabályként három-öt liter ivóvizet javasolt személyenként naponta, valamint további vizet a higiéniára és egyéb szükségletekre. Ugyanakkor emlékeztetett, hogy még ha a háztartásnak nincs is helye nagy készleteknek, legalább olyan edényekkel kell rendelkeznie, amelyekben vizet tud hozni és tárolni.

Saját tapasztalatát említette az ukrajnai Mikolajivból, ahol egy orosz támadás megrongálta a vízellátó infrastruktúrát, és a lakosok vízellátás nélkül maradtak. Ilyen helyzetben egy egyszerű kanna is rendkívül fontos felszereléssé válik.

„Most megvehetik, és talán azt mondják, hogy ez hülyeség, de higgyék el, amikor elkezdődnek a dolgok, ezt a kannát nem fogják megvenni,” figyelmeztetett. Válság idején ugyanis az olcsó és általában elérhető tárgyakból nagyon gyorsan hiánycikk válhat.

Mit érdemes otthon tartani még a válság előtt?

A következő áttekintés a beszélgetés során elhangzott gyakorlati ajánlásokból származik. Nem kell mindent egyszerre beszerezni. Fontos, hogy kezdjék el, és fokozatosan alakítsanak ki készleteket, amelyek megfelelnek saját háztartásuk igényeinek.

• Ivóvíz és víztároló edények. Tartson otthon palackozott vizet és legalább egy tiszta kannát vagy összehajtható edényt, amely alkalmas ivóvíz tárolására. Hasznos lehet vészhelyzeti vízszállításnál is.
• Tartós élelmiszerek. Válasszon olyan ételeket, amelyeket biztonságosan tárolhat, és amelyeket főzés nélkül is fogyaszthat.
• Lehetőség meleg étel készítésére. Megfelelő vészhelyzeti főző és tartalék üzemanyag segíthet az energiaellátás kimaradása esetén. Csak az adott környezetben használja, amelyre tervezték.
• Elemekkel működő rádió. Ha nem működik az internet vagy a mobilhálózat, a rádió fontos információforrás maradhat. Gondoljon a tartalék elemekre is. Alternatíva lehet a kézi vagy napelemes rádió.
• Feltöltött powerbank és zseblámpa. Az energiatartalékokat rendszeresen ellenőrizze és töltse fel. Egy évek óta a fiókban heverő lemerült eszköz nem fog segíteni.
• Rendszeresen szedett gyógyszerek. Figyelje, mennyi gyógyszere maradt, és időben intézze a receptek megújítását, ne csak az utolsó adag bevétele után. Megfelelő tartalékot egyeztessen orvosával vagy gyógyszerészével a gyógyszer típusától függően.
• Higiéniai szükségletek. Nedves törlőkendők, higiéniai eszközök és alapvető tisztítószerek segítenek, ha nincs folyóvíz.
• Takarók, hálózsákok és meleg ruházat. A fűtés kimaradása esetén segíthetnek a testhő megtartásában.
• Kisebb készpénz. Ha nem működnek a terminálok vagy bankautomaták, hasznos lehet otthon tartani egy megfelelő összeget bankjegyekben.
• Családi válságterv. Állapodjanak meg, hol találkoznak, hogyan kommunikálnak, és ki gondoskodik a gyerekekről, idősekről vagy más rászorulókról.

Külön figyelmet érdemelnek a gyógyszerek. Krónikus betegségek esetén a kezelés megszakítása súlyosabb problémát jelenthet, mint néhány élelmiszer hiánya. Ezért ésszerű nem az utolsó pillanatra hagyni a recept kiíratását. Nem minden gyógyszer tárolható biztonságosan hosszú távon, vagy nem lehet belőlük nagy készleteket felhalmozni, ezért az egészségügyi szakember ajánlása szerint kell eljárni.

Ugyanilyen praktikus az is, hogy ellenőrizzük, mi van már otthon. Az elemek nélküli rádió, az üres powerbank vagy az üzemanyag nélküli főző csak hamis felkészültségérzetet ad.

A legjobb készletek sem segítenek, ha nem tudunk megegyezni

Forró azonban többször hangsúlyozta, hogy a felkészültség nem csak a háztartás felszereléséről szól. Ugyanolyan fontos, hogy az emberek tudják, hogyan viselkedjenek válsághelyzetben. Nem elég, ha a család egyik tagja tudja, mit tegyen áramkimaradás esetén vagy ha el kell hagyni a házat.

„Ha a válságterv csak a fejében van, az nem terv,” mondta. Mindenkinek, akit érint, ismernie kell, és mindenkinek tudnia kell, mi a feladata.

Szerinte még fontosabb a környezetünkben élő emberekkel való együttműködés képessége. Minden városban és faluban élnek emberek különböző tapasztalatokkal és képességekkel. Valaki elsősegélyt tud nyújtani, más technikai eszközöket tud javítani, szállítást tud biztosítani vagy segítséget tud szervezni. Mások ismerik az egyedül élő időseket vagy azokat, akik segítség nélkül még az alapvető szükségletekhez sem jutnak hozzá.

Článok pokračuje pod reklamou

Normál körülmények között ezeket a képességeket talán észre sem vesszük. Válság idején azonban dönthetnek arról, milyen gyorsan és hatékonyan sikerül segíteni.

A közösség ellenálló képessége ezért nem akkor alakul ki, amikor bekövetkezik a katasztrófa. Sokkal korábban épül – közös tevékenységek során, szomszédsági kapcsolatokban, önkéntességben és abban a hajlandóságban, hogy érdeklődjünk a körülöttünk élő emberek iránt. Fontos a bizalom is. Ha a lakosok nem ismerik egymást és nem tudnak együttműködni a mindennapi életben, rendkívüli helyzetben ez még nehezebb lesz.

Ez nem jelenti azt, hogy a közösségnek helyettesítenie kellene az államot, a tűzoltókat, a rendőrséget vagy az egészségügyi dolgozókat. Egy kiterjedt válság esetén azonban ezek a szervezetek sem biztos, hogy azonnal mindenkihez eljutnak. Éppen ezért fontos, hogy az emberek mit tudnak tenni egymásért.

Tapasztalat az ukrán határról: A segítség az egyszerű emberektől is érkezett

Forró konkrét példát hozott a szolidaritásra az orosz invázió kezdetéről Ukrajnában. Emlékezett a Vyšné Nemecké határátkelőre, ahová a háború elől menekülő emberek érkeztek. Az első napokban számos sürgős szükségletre kellett reagálni – biztosítani az ételt, a meleget, a szállítást, a szállást és az alapvető tájékozódást azoknak, akiknek hirtelen el kellett hagyniuk otthonaikat.

Az állami szervek mellett jelentős szerepet játszottak az önkéntesek és a lakosok, akik úgy döntöttek, hogy segítenek. Sokan nem vártak utasításokra. Jöttek, hozták a szükséges dolgokat, felajánlották autóikat, idejüket vagy szállásukat.

Forró szerint ez a tapasztalat megmutatta, hogy a társadalom képes nehéz időkben mozgósítani magát. Ugyanakkor felvetette a kérdést, hogy mindig számíthatunk-e csak a spontán segítségre.

„És mi van, ha egyszer nem sikerül?” hangzott el a beszélgetés során.

Éppen ezért tartja fontosnak, hogy a felkészültség és az ellenálló képesség olyan témák legyenek, amelyekről még a válság előtt beszélünk. A szolidaritás hatalmas erő, de ha működni akar, szüksége van együttműködésre, információkra és szervezési képességre is.

Mit tenne, ha Rimaszombat polgármestere lenne?

Érdekes helyi dimenziót kapott a beszélgetés a közönség egyik kérdésénél. Mit tenne Tomáš Forró, ha Rimaszombat polgármestere lenne, és jobban fel akarná készíteni a várost a lehetséges válsághelyzetekre?

Válasza nem a drága felszerelések beszerzésén alapult. Az egyik első lépésként a lakosok bevonását említette a várost érintő kockázatok értékelésébe. A részvételi megközelítésről beszélt, amelyben a felkészültségről nem csak a hivatalnokok és szakértők döntenek, hanem a lakosok is bekapcsolódnak a vitába.

Ők gyakran ismerik a legjobban a helyi viszonyokat. Tudják, hol élnek a segítségre szorulók, milyen problémákkal küzdenek a város egyes részei, és mi bonyolódhat meg a szolgáltatások kimaradása vagy más rendkívüli esemény esetén. Más igényei vannak egy kisgyermekes családnak, mások egyedül élő idős embernek vagy egy fogyatékkal élő személynek.

Forró szerint egy ilyen tervnek nagyobb értelme van, mint egy olyan dokumentumnak, amelyről a lakosok nem is tudnak. Azok az emberek, akik részt vesznek a megoldások keresésében, jobban megértik a kockázatokat, és egyúttal felelősséget éreznek saját környezetük iránt.

A válságban veszélyes lehet az információ is, amelyben hiszünk

A pszichológiai ellenálló képesség is téma volt. Amikor a mindennapi élet megszakad, az emberek természetesen magyarázatot keresnek. Ha nincs hozzáférésük megbízható információkhoz, a helyet gyorsan kitöltik találgatások, pletykák és dezinformációk.

Forró figyelmeztetett, hogy a félelem elhamarkodott döntésekhez vezethet, és súlyosbíthatja a helyzetet, amelyet egyébként nyugodtabban is kezelni lehetne. Ukrajnai tapasztalatai közül azt is megemlítette, amikor helyi fegyveresek szabotőrnek hitték. A helyzet tragikusan is végződhetett volna.

Éppen ezért hangsúlyozta annak képességét, hogy egy pillanatra megálljunk, értékeljük a rendelkezésre álló információkat, és csak ezután cselekedjünk. Egy taktikai szünetről beszélt – egy egyszerű eljárásról, amely segíthet az embernek nem pánikba esni.

Ezért is ajánlotta, hogy legyen otthon független áramellátású rádió. Ha a mobilhálózatok és az internet kimaradnak, a rádió az egyik elérhető módja lehet a hivatalos információk és utasítások megszerzésének. Az eszköz önmagában azonban nem elég. Fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles hírt az állítástól, amely csak azért terjed, mert erős érzelmeket vált ki.

A felkészültség nem félelem. Ez felelősség

A beszélgetés során felmerült a bizalom kérdése az állam iránt is. Forró emlékeztetett, hogy az állami intézményeket nem szabad azonosítani csak az éppen hatalmon lévő politikusokkal.

„A politikusok azok, akik ideiglenesen irányítják az államot. A belügyminiszter nem a rendőrség, sem a tűzoltók,” hangsúlyozta.

A mentőszolgálatok, a szakértők és a közintézmények munkája elengedhetetlen a válságok kezelésében. Ugyanakkor fontos az is, hogy a lakosok képesek legyenek együttműködni és megfelelő felelősséget vállalni saját felkészültségükért.

A találkozó végén elhangzott egy felhívás is, hogy az emberek kezdjenek el legalább apró lépésekkel. Legyen otthon víz, gondoljanak a gyógyszerekre, készítsenek elő alapvető felszerelést, és beszélgessenek a családdal arról, mit tennének a szolgáltatások kimaradása esetén. Nem szükséges rendkívüli eseményre várni vagy nagy összegeket befektetni.

Forró bemutatta a Mi van, ha a háború hozzánk jön című kézikönyvet is, amely segíteni kíván ezeknek az ajánlásoknak a mindennapi életbe való átültetésében. Projektjének része az anyagok könyvtárak és iskolák számára történő elérhetővé tétele is.

A rimaszombati beszélgetésből nem az a tanulság született, hogy félni kell a jövőtől vagy a legrosszabbra kell számítani. Inkább emlékeztető arra, hogy a felkészültség nagyobb nyugalmat és cselekvőképességet hozhat, amikor valami elromlik.

Talán elég, ha egészen egyszerűen kezdjük. A legközelebbi bevásárláskor vegyünk néhány üveg vizet. Ellenőrizzük a zseblámpát és a powerbankot. Vegyünk egy kannát, amelyre egyelőre nincs szükségünk. Időben intézzük el a receptet a gyógyszerekre. És talán álljunk meg a szomszédnál is, akit általában csak köszöntünk.

Mert az ellenálló képesség nem csak arról szól, hogy mi van otthon elrakva. Arról is szól, hogy tudjuk-e, ki él mellettünk, ki szorulhat segítségre, és kire számíthatunk. És éppen ez a képesség, hogy együtt maradjunk, lehet a legnagyobb előnyünk a válságban.

Forrás: Rimava.sk szerkesztőség

Olvassa el még: Háromnapos készletek. Mennyi vizet és ételt tartsunk otthon?

NENECHAJTE SI UJSŤ

• Tomáš Forró: A felkészültség nem félelem, hanem felelősség
• VIDEÓ: Péntek tizenharmadika: Árokba hajtott és leégett egy autó
• A külföldi levélszavazás egyelőre nem szűnik meg. A Smer javaslata megbukott
• Péntek tizenharmadika: A nap, amikor még a fekete macska is otthon marad
• Eladásra kerülnek az át nem vett csomagok Rimaszombatban
• A Malý Oxford angoltanárt keres, aki másként szeretne tanítani