Az idősek iránti tisztelet hónapja alkalmából októberben indított interjúsorozatunkat novemberben is folytatjuk. Ezúttal Ján Bariakkal beszélgettünk Jesenskéről, aki idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Mesélt a kalandjairól, amelyeket átélt, és arról, hogyan talált időt nyugdíjasként a hobbijaira. A fotógalériában megtekinthetik a mesebeli házikóját.
A hanglejátszás jelenleg nem érhető el.
Egy évvel a második világháború után született. Milyen volt a gyermekkora?
Jó volt. Mindkét szülőm a vasútnál dolgozott, és jól gondoskodtak rólunk. Širkovcén nőttem fel. Az első négy osztályt ott jártam, az ötödiktől a kilencedikig Jesenskén. Širkovcén hét szlovák család élt, és mind jól kijöttünk egymással.
A háború után hiába volt pénzünk, kenyérhez kolok kellett. A faluba pékségi kocsi járt, és én mindig utána futottam. A nők hosszú sorban álltak, én pedig előretolakodtam az ablakhoz. Hazafelé mindig lecsíptem a kenyér héját.
Článok pokračuje pod reklamou
A nagyszülei egy ideig Franciaországban éltek. Hogyan kerültek oda?
Nagyapám az idegenlégióban szolgált. Egy francia szigeten fogságba esett. Nagymamám az anyámmal vonatra szállt, és utána mentek. Egy gazdánál dolgoztak, és amikor nagyapámat elengedték, ő is ott dolgozott egy ideig. Nagyon jól éltek ott, még az asztalnál is együtt ettek.
Az utolsó légiós szállítmánnyal tértek vissza Szlovákiába. Pozsonyban már „Na stráž!” köszöntéssel fogadták őket, és három napig étlen-szomjan tartották őket. Aztán hazatértek Podpoľaniára. Mindkét szülőm onnan származott. Širkovcére csak a második világháború után költöztek, és én már itt születtem.
Milyen emlékei vannak a katonai szolgálatról?
Český Jičínba vonultam be a 332. tüzérdandárhoz. Két évig voltam ott szerelőként, a technikai karbantartásért feleltem.
A konyhában is felügyeltem. Mindig kitaláltunk valamit. Egyszer, amikor rántott húst szolgáltak fel, eszembe jutott, hogy megtréfálom a barátomat. A konyhában kirántottam egy rongyot. Amikor sorra került, a rongyos rántott húst adtam neki. Olyan nagy volt, mint egy tányér, és a barátom örült, hogy a legnagyobbat kapta.
Még azt is mondta: „Nézzétek, mekkora rántott húst kaptam Bariaktól!” Aztán beleharapott, a panír leesett, és ő a rongyba harapott. Az egész század a kantinban nevetett.
Egyszer, amikor szabadságról tértem vissza a laktanyába, megláttam egy méhrajot. Ahogy lógott a fáról, beletettem a sapkámba, és visszavittem. Találtam egy üres szekrényt, és bezártam oda. Reggel aztán nagy felfordulás volt! Az egész század a folyosón futkosott és hadonászott. Nagy baj lett belőle. Keresték, ki tette, de nem vallottam be.
Milyen volt az élete a katonai szolgálat után?
Autószerelőnek tanultam, és még a katonai szolgálat előtt a ČSAO-nál kezdtem dolgozni. A katonai szolgálat után visszatértem oda. Később a zöldségszállításnál dolgoztam hivatásos sofőrként. Másfél millió kilométert vezettem, harmincöt és fél évig. Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon is jártam. Soha nem volt balesetem.
Melyik utazási élmény maradt meg leginkább az emlékezetében?
Később, amikor már kamionnal jártam, Csehországba mentem. Este a hrozenkovi határon megállítottak, hogy a vámosok ellenőriznek, és csak reggel engednek tovább. De reggel már Chomutovban kellett volna kirakodnom. És az még több mint négyszáz kilométer volt.
Megkérdeztem őket, hogy ittak-e már banánpálinkát. Nem ittak, de megkóstolják. Kávésbögrékkel jöttek a kamionhoz, és én töltöttem nekik. Megitták, és alig kaptak levegőt. Aztán azonnal továbbengedtek, és reggel már Chomutovban rakodtam ki.
Mi az a banánpálinka?
Ez házi pálinka banánból, hatvan százalékos. Amikor a zöldségnél dolgoztam, elküldtek egy Avia teherautónyi banánnal a szeméttelepre. Sajnáltam kidobni őket, így megálltam velük az udvaron. Meghámoztuk őket, és erjedni hagytuk. Jó cukortartalma volt, hiszen a banán édes. Hasonlóan készítettem mandarinkát is.
Mivel foglalkozik nyugdíjasként?
Nyugdíjasként úgy éreztem magam, mint egy kalitkába zárt veréb. Nem tudtam beletörődni. Először befejeztem a házat, mellette zöldséget termesztettem és állatokat tartottam. Később örököltem egy ingatlant a nagyszüleimtől, és itt töltöm az időmet.
A nagyszülei háza különleges stílusú. Mi vezette erre?
Tizennégy áras telket örököltem, amelyen két kisebb ház és egy kert található. Mindig is tetszett ez a stílus, és szeretek régi dolgokat gyűjteni. Itt szeretek pihenni, de termesztéssel is foglalkozom. A feleségem a ház mellett termeszt, én pedig itt a kertben. Aztán összehasonlítjuk a termést, kinek szebb a zöldsége és hasonlók.
Mindent termesztek. Különféle paradicsomfajtákat, klasszikusakat, de volt már fekete is. Termesztek sárgarépát, petrezselymet, hagymát, salátát és virágokat is. Napraforgókat és dáliákat is szoktam ültetni.
A ház mellett muskátlikat, petúniákat és más virágokat is tartok. Kánáim is vannak. Banánfának nevezzük őket, mert hasonlítanak rájuk. Szeretem a különféle cserepeket, még azokat is, amelyek eredetileg nem cserepek voltak, például mosógépdob. Az utóbbi években megtetszettek a napelemes lámpák és füzérek. Néha megvárom, míg besötétedik, és élvezem, ahogy szépen világítanak.
Ezen kívül mindig tartottam állatokat. Tyúkokat, kacsákat és disznókat. A disznók mindig névtelen szlovák politikusokról kapták a nevüket [nevet]. Volt egy Matilda nevű kocám is, és reagált a nevére. Volt egy gácsérom is, aki mindig követett. Ő nagyon aranyos volt. Elég volt mondani, hogy „taš-taš”, és jött.
Különféle népi dolgokat gyűjtök. A házban van egy szlovák és egy vadászszoba is. Vadász nem vagyok, csak szeretek gyűjteni. Ez a hobbim. Van egy gyűjteményem is természetes formájú ágakból. Ezek olyan ágak, amelyek természetesen csavarodtak különféle formákba.
A házikó mellett van egy bögrégyűjteményem, régi szánkók, padok és az ajtó mellett egy járom. Tavaly szereztem a kertbe egy cipővarró gépet. Ezen kívül van néhány klasszikus varrógépem is.
Nyugdíjasként eleinte úgy érezte magát, mint egy kalitkába zárt veréb. Ma Ján Bariak nyolcvanévesen is új paradicsomfajtákat próbál ki, a feleségével összehasonlítja a termést, és a nagyszülőktől örökölt házba folyamatosan új darabok kerülnek a gyűjteménybe. És amikor besötétedik, szívesen üldögél, és nézi, ahogy a kertben világítanak a fények.
Pán Bariak, köszönjük az interjút, és kívánunk még sok örömet mindenben, ami boldoggá teszi.
Olvassa el: Pán Vilhan Jesenskéből emlékezik: szegénység, háború és PTP
Érdekelheti: Az első Csehszlovák Köztársaság, ahogy nem ismeri. A nyom Losoncra is vezet
NENECHAJTE SI UJSŤ
- Ján Bariak élményei: banánpálinka és más történetek
- Közvetlen járat Besztercebányára: A szülők felszólítanak!
- Marek Valkučák: A focihoz nem elég a tehetség
- 17 éves fiatal ült a volánnál. Az egyik utas életéért küzdenek
- Pavol Dobšinský: A Gömörből származó férfi, aki megmentette a meséket
- Rimaszombatban ingyen mérik a vércukorszintet
