Kommentár
Halottak napja közeledtével a temetők minden évben több ezer gyertyától ragyognak fel, és virágokkal, koszorúkkal telnek meg. Az utóbbi években azonban egy másik jelenséget is megfigyelhetünk. A gazdagon díszített sírok fotói megjelennek a közösségi médiában.
Ami egykor elsősorban a magánemlékezés pillanata volt, az most néhány esetben a nyilvános online térbe is bekerül.
Maguk a sírfotók készítése önmagában nem feltétlenül helytelen. Sok ember számára ez egy módja annak, hogy megőrizzék az emléket egy közeli hozzátartozóról. Egy égő gyertya fotója szimbolikus üzenet is lehet egy távol élő családtagnak, aki nem tud személyesen eljönni. A kérdés azonban az, hol ér véget az őszinte emlékezés, és hol kezdődik a mások előtti megmutatkozás igénye.
Článok pokračuje pod reklamou
Valóban szükségünk van arra, hogy tucatnyi vagy akár több száz embernek megmutassuk a közösségi médiában, hány virágot helyeztünk el a síron? A koszorúk, mécsesek és dekorációk mennyisége mércéje annak, mennyire fontos volt számunkra az elhunyt?
Vagy már annyira megszoktuk, hogy életünk minden pillanatát megosszuk, hogy még a csendes emlékezés pillanatait sem tudjuk csak magunknak megtartani?
Ezekre a kérdésekre nincs egyértelmű válasz. Mindenki másképp éli meg a veszteséget és az emlékezést szeretteire. Valakinek a csendes ima segít, másnak egy gyertya meggyújtása, megint másnak éppen a fotó megosztása.
Az elhunytak iránti tiszteletet azonban nem lehet mérni a virágok számával, a koszorú árával vagy a Facebookon a fotó alatti reakciók mennyiségével.
A Halottak napja nem verseny a legszebben díszített sírért. Lényege az emlékezés azokra, akik életünk részei voltak, és az általuk hagyott értékek felidézése.
Talán idén érdemes feltennünk magunknak egy egyszerű kérdést: Amikor elmegyünk szeretteink sírjához, több figyelmet fordítunk magára az emlékezésre, vagy arra, hogyan fog kinézni a fotó, amit magunkkal viszünk?
És talán éppen az a legőszintébb emlék marad meg, amit soha nem teszünk közzé.
Az emlékeknek nincs szükségük lájkokra
A Halottak napja elsősorban a megállás lehetősége. Egy pillanat, amikor felidézzük azokat, akik már nincsenek köztünk, de emlékeinkben tovább élnek.
Nem számít, hogy a síron egy vagy tíz gyertya ég. Hogy egyszerű csokrot vagy nagy koszorút hoztunk. És végképp nem az, hány ember látja a temetőlátogatásunkról készült fotót.
Mert az igazi emlékezéshez nincs szükségünk közönségre. És a tisztelet kifejezéséhez nincs szükségünk közösségi hálókra.
Talán éppen idén érdemes félretenni egy időre a mobiltelefont, meggyújtani egy gyertyát, és csendben emlékezni arra az emberre, akit szerettünk.
Kapcsolódó cikk: Amikor a Halottak napja táncot jelent: 4 sokkoló rituálé a világban
Szerző: T.K
NENECHAJTE SI UJSŤ
- Figyelem! Csalók hívogatják a rimaszombati időseket
- FRISSÍTÉS: Tűz miatt 60 embert evakuáltak
- Porszívó 30 ezerért? Fogászati implantátumokat rejtett
- Tamara Stieranková Kokaváról világbajnok lett
- Tűz a szociális otthonban: Evakuálták a lakókat
- Rimaszombati Stela Megelová olimpiai bronzérmes lett!
