
1901 júniusának elején szárazság uralkodott Rimaszombatban. A város kútjai kiszáradtak, és legalább a közeli Rimava folyó biztosított vizet mosáshoz vagy személyes higiéniához. Ivásra azonban a folyóvíz nem volt alkalmas.
Hallgassa meg a cikk hangos változatát
A cikk hangos változata még nem érhető el.
Június 10-én, pontosan a hónap első harmadának végén, délután két órakor megszólalt a harang a római katolikus templom tornyában. A lakosoknak jelezte, hogy tűz ütött ki a városban. Adolf Engel kereskedő házának teteje égett közvetlenül a Fő téren.
A városi tűzoltók általában készenlétben álltak, és lehetett rájuk számítani. Ezúttal azonban késtek. Legalább a híres szerencse mellettük állt – teljes szélcsend uralkodott, és a tűz nem terjedt át a szomszédos épületekre, mire megérkeztek. Ez már kész katasztrófa lett volna.
Článok pokračuje pod reklamou
Körülbelül másfél órán át küzdöttek a tűzzel, és több lakos is bőségesen segített nekik. A tűz eloltása után a tűzoltóparancsnok, Farkas Zoltán és helyettese, Komáromy István nem fogták vissza magukat.
Szavaikból kiderült:
„A torony őre nem teljesítette jól a feladatát, és későn vette észre a ház tetején a tüzet. A következő harangozáskor sem használta az előírt riasztási jelzést. Röviden és szaggatottan harangozott, holott a harangozásnak hosszúnak és folyamatosnak kellett volna lennie.
A tűzoltók kivonulásakor kiderült, hogy a tizenkét városi ló közül csak kettő volt az istállóban. A többi a városon kívül tartózkodott. A városháza szűk udvara annyira tele volt vendégek kocsijaival, szemetes kocsikkal és ökörfogatokkal, hogy a tűzoltóknak óriási problémát okozott a fecskendő és a vízzel teli hordók utcára juttatása.”
A Fő téren lévő kutak nagyon alacsony vízszintje miatt a tűzoltóknak kútról kútra, udvarról udvarra kellett járniuk, hogy legalább a szükséges mennyiségű vizet megszerezzék a fecskendőkbe.
Sok lakos ahelyett, hogy segített volna, a tűzoltók erőfeszítésein szórakozott. Mindenki parancsnok akart lenni, és szívesen osztogatták a tanácsokat. Amikor azonban vizet kellett pumpálni, már senkinek sem volt kedve hozzá.
Az egyik szivattyú parancsnoka, Tomay, súlyos sérülést szenvedett az oltás során. Egy arra járó önkéntes, Czakó kereskedelmi segéd, pedig a tűzoltó fejszével a lábába vágott. Mindkettőjüknek elsősegélyt nyújtott Dr. Kármán Aladár tűzoltó orvos.
Dicséretet érdemeltek a helyi gimnázium több diákja is, akik gyorsan felajánlották segítségüket a tűzoltóknak.
A város lakóit felszólították, hogy hasonló események esetén bocsássák rendelkezésre lovaikat és kocsijaikat. Így a tűzoltáshoz szükséges vizet sokkal gyorsabban lehetne hordókban szállítani. Ezt a szolgáltatást saját és a köz érdekében nyújtanák.
A tűzoltóparancsnok kész volt kiképezni azokat a lakosokat is, akik nem akartak csatlakozni az önkéntes tűzoltókhoz. Legalább a következő tűzesetnél pontosan tudnák, mit kell tenniük, ha úgy döntenek, hogy segítenek.
A várost ezúttal a szélcsend mentette meg. Legközelebb azonban nem lehetett ugyanilyen szerencsére számítani.
Szerző: Vladimír Gondáš
Forrás: Gömör–Kishont, 1901. június 13.
A Fő tér fotója, amelyen Adolf Engel háza látható, illusztráció. Forrás: Hungaricana.hu.
A Rimava.sk 20 éves. Ünnepeljen velünk!
NENECHAJTE SI UJSŤ
- Amikor Rimaszombatot a szerencse mentette meg a katasztrófától
- Rimaszombati Simona Kántorová: Diákjaimnak nagy szívük van
- A Vepor Néptáncegyüttes 55 éves lett. Van kinek továbbadniuk
- Karácsony stressz nélkül? Kezdje el korábban és élvezze teljesen
- Mihályová Orsolya azt akarja, hogy a szlovák nyelvet tanuló diákok ne féljenek
- Ladislav Garassy: Milyen országot hagyunk gyermekeinkre?
