Történelmi áttekintés kommentárral
Egy ember élete során több államot is megélhetett anélkül, hogy elköltözött volna szülővárosából. Ilyen volt a régiónk történelme. Október 28-án emlékezünk meg a cseh és szlovák közös állam megalakulásának 108. évfordulójáról. Csehszlovákia röviden azonban nemcsak a megalakulás és a feloszlás története. Ide tartozik a demokrácia, a háború, az igazságtalanságok és a szabadságért folytatott küzdelem is.
1918: A monarchiából a közös köztársaságba
Csehszlovákia megalakulása előtt a mai Szlovákia területe az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. Az első világháború végén a monarchia széthullott. 1918. október 28-án Prágában kikiáltották a csehszlovák államot, és a szlovák vezetők október 30-án a martini nyilatkozattal csatlakoztak a közös államhoz.
Fő alapító személyiségei közé tartozott Tomáš Garrigue Masaryk, Milan Rastislav Štefánik és Edvard Beneš. A köztársaság megalakulása azonban nem jelentette azt, hogy határai és igazgatása azonnal megszilárdultak volna.
Rimaszombatban a változás csak 1919-ben érvényesült. Januárban érkeztek a csehszlovák légiósok, május végén a várost a magyar vörös hadsereg foglalta el. Július 5-én került vissza csehszlovák ellenőrzés alá.
Az első köztársaság: Új lehetőségek és egyenlőtlenségek
Csehszlovákia parlamentáris demokrácia volt. Fejlődött a szlovák oktatás, a közélet és a kulturális élet. Az ország azonban nem volt problémamentes: fennmaradtak a regionális különbségek, a társadalmi nehézségek és a nemzetiségek helyzetével kapcsolatos viták.
A köztársaság konkrét változást hozott a rimaszombati gimnáziumnak is. Az eredetileg egyházi iskola állami lett, és az 1920/1921-es tanévben szlovák osztályokat nyitottak. Fokozatosan továbbiak is csatlakoztak.
1938: A határok a régiónkon keresztül is eltolódtak
A müncheni egyezmény arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy a határ menti területeket átadja a náci Németországnak. Ezt követte az első bécsi döntés 1938. november 2-án, amelynek eredményeként Szlovákia déli részei Magyarországhoz kerültek.
A változás Rimaszombatot és Losoncot is érintette. A lakosok ismét másik államban találták magukat. Rimaszombatban a változások a szlovák gimnáziumi oktatást is érintették, amelynek addigi fejlődését az 1938-as események megszakították.
1939-től 1945-ig: Széthullás, háború és üldöztetés
Ahogy azt az Nemzeti Emlékezet Intézete írja, 1939. március 14-én a szlovák parlament kikiáltotta a Szlovák Államot. Ezt követte a cseh területek náci megszállása és a Cseh-Morva Protektorátus létrejötte. A közös állam a saját területén gyakorlatilag megszűnt működni.
A szlovák háborús rezsim autoriter volt és a náci Németországtól függött. Részt vett a zsidók üldözésében és deportálásában. A háború és a holokauszt a régiónk zsidó közösségeit is sújtotta. 1944-ben kitört a Szlovák Nemzeti Felkelés a hazai rezsim és a náci megszállás ellen.
1945: Megújult állam és háború utáni igazságtalanságok
A háború után Csehszlovákia helyreállt, de Kárpátalját a Szovjetunió szerezte meg. A déli területek, beleértve Rimaszombatot és Losoncot, visszatértek a köztársasághoz.
Az állam helyreállítása azonban beavatkozásokat hozott a német és magyar lakosság jogaiba. Edvard Beneš elnök 33/1945-ös rendelete a nemzetiség szerinti állampolgárság elvesztését szabályozta, kivételeket és feltételeket is tartalmazva annak megőrzésére.
Következtek a konfiskálások, a magyar lakosság kényszerű áthelyezése a cseh területekre és a lakosságcsere Magyarországgal. Ezek az intézkedések különböző jogi alapokon nyugodtak. A lakosságcsere az 1946-os államközi megállapodásból eredt; Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletei is hatályban voltak. Ezért mindent nem lehet egyszerűen „Beneš-dekrétumok” néven összefoglalni.
1948: Négy évtizedes kommunista hatalom
1948 februárjában a kommunisták átvették a döntő hatalmat. Fokozatosan megszüntették a szabad politikai versenyt, ellenőrzésük alá vonták a médiát és megszilárdították a represszív apparátust. Követték a politikai perek, a bebörtönzések és az ellenfelek üldözése, az egyházak elleni intézkedések és a mezőgazdaság kényszerű kollektivizálása.
Az ország ipart, lakótelepeket és közszolgáltatásokat épített, de a polgárok nem dönthettek szabadon a politikai hatalomról. A fejlődést cenzúra és az alapvető jogok korlátozása kísérte.
1968 és 1969: Remény, invázió és föderáció
A prágai tavasz megpróbálta megreformálni a szocialista rendszert és kiterjeszteni a polgári szabadságjogokat. A reményt a Szovjetunió vezette csapatok inváziója zárta le 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka.
1969. január 1-jétől Csehszlovákia cseh és szlovák köztársasági föderációvá alakult. A politikai enyhülést azonban normalizáció váltotta fel: tisztogatások, megújult cenzúra és azok megbüntetése, akik támogatták a reformokat vagy elutasították a megszállást.
1989: Az emberek kivívták a változást
A novemberi tüntetések Pozsonyban és Prágában elindították az eseményeket, amelyek a kommunista rendszer bukásához vezettek. A polgárok megtöltötték a tereket, létrejött a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Polgári Fórum.
A bársonyos forradalom megnyitotta az utat a szabad választások, a szólásszabadság és az utazás szabadsága előtt. Az első szabad parlamenti választásokat évtizedek után 1990 júniusában tartották. Rimaszombatba a tüntetések csak november 27-én érkeztek meg, de erőteljesek voltak. A korabeli dohánygyár előtt körülbelül ötezer lakos gyűlt össze. A szinte minden akkori városi vállalat és szervezet csatlakozott az általános sztrájkhoz.
A bársonyos forradalom vezetői Peter Lebovič, Marian Lacko, Dano Brezina, Juraj Kepka és Hernieta Hrinková voltak.
1993: Két köztársaság egy helyett
Az 1992-es választások után a politikai képviseletek megállapodtak a föderáció feloszlatásáról. A közös állam megszűnéséről a Szövetségi Gyűlés 1992. november 25-i alkotmányos törvénye döntött.
Csehszlovákia 1992. december 31-én megszűnt. 1993. január 1-jétől önálló Szlovák Köztársaság és Cseh Köztársaság létezik.
Csehszlovákia röviden: Mi marad a történetéből ma?
Az önállósággal nem ért véget a történelmünk. Szlovákia 2004. március 29-én csatlakozott a NATO-hoz, és ugyanazon év május 1-jén az Európai Unióhoz. Így Csehországgal ismét közös nemzetközi struktúrák részei vagyunk.
Az európai együttműködés jelentőségét a beruházásokban is látjuk. A legfőbb ellenőrzési hivatal 2025-ös ellenőrzési jelentése szerint a szlovákiai közberuházások körülbelül 70-80 százaléka uniós alapokból finanszírozott. Ez az ország fejlesztésére irányuló beruházásokat érinti, nem az állam összes kiadását.
A NATO-nak más szerepe van: a közös védelem. A tagság biztonsági kötelezettségeket és együttműködést jelent, amelyekben a szövetségesek maguk is pénzügyileg és katonailag részt vesznek.
Az európai pénzek és a szövetségesi kötelezettségek azonban nem biztosítják számunkra az ország becsületes kormányzását. Az intézmények működéséért, a hatalom ellenőrzéséért és a jogok védelméért való felelősség továbbra is a miénk.
Csehszlovákia megalakulására emlékezni tehát többet jelent, mint a közös pénzre vagy televíziós műsorokra emlékezni. Azt is jelenti, hogy látjuk azokat a pillanatokat, amikor az emberek elvesztették jogaikat, otthonukat vagy szabadságukat. És amikor a mai közösségekből való távozásról gondolkodunk, megkérdezzük, mit nyernénk, mit veszítenénk, és mivel helyettesítenénk a jelenlegi partnerségeket. A szabadság és a demokrácia több mint az, hogy csak valahogy túléljük őket.
A címlapfotó forrása: STVR
