Keller Péter, minőségfejlesztő mérnökből lett családkutató, Gárdonyi dédunokája tanulmányt írt Gárdonyi és a bor kapcsolatáról. A létezés nagyobb, távlataiba, szakrális dimenzióba helyezi dédapja életét és műveit: a bor témakörét és az érdeklődő, fogékony befogadót is. Az bor misztikuma, esztétikuma nyilvánvaló, de nehezen bizonyítható. Megállapítja: Feszty Árpád kingyesi tanyáján két gerendafelirat is tanúskodik arról, hogy Gárdonyi alias „Göre Gábor” szeretett poharazgatni. Az egyik: „1894. szept. hó tizenhárom, tizennégy / Itt mulatott három ember, azaz négy. / Lányi Géza cimbalmozott / Gárdonyi meg ugrándozott / Vidám volt a nádas határ / Pósa dalolt, mint a madár / Ilyet nem látott a Kárpát / Isten veled Feszty Árpád.” A másik felirat: „Másodszor is itten voltam / Örömömben majd megholtam / A tanyádnak egy hibája / Nappal sincsen éjszakája.
Szegeden a Pósa-asztalnál az volt a szokás, hogy „minden új tag számos liter bort köteles (volt) közprédára bocsátani.” Dankó Pista a szőlőültetvényét Göre Gáborról nevezte el. Gárdonyi 21 helyen lakott, hét helyen járt iskolába. Belakta az ország jeles borvidékeit: Sárospatakon a Tokajit, Szőlősgyörökön a Dél-Balatonit, Devecseren a Somlóit, a győri időszaka a Pannonhalmi Borvidékhez kapcsolódik, Egerben maga is szőlőbirtokot vett. Tordai Ányos is feljegyezte: „ha kedves vendége jött, hozatta azonnal a saját termésű «piros vizet» s vidám pohár s pipaszó mellett folyt a beszéd.” (Tordai Ányos: Amit nem tudunk Gárdonyiról, Különlenyomat a „Magyar Kultúra” 1935. évfolyamából)
Az egri szőlősgazdákkal jó viszonyt ápolt. 1921-ben meglátogatta egy Ruppert nevű hordókészítő, aki az országos szőlő és borgazdasági kiállításra szánt három hordójára feliratot kért tőle. Meg is állapodtak: „…az egyik hordón Göre Gábor képe fog díszelegni »Ez a világ mi volna, ha egy kis bor nem nem volna«, a másikon Kátsáé: »Bolond az, aki többet dolgozik, mint amennyit musáj!«, a harmadikDurbintsé »A szép asszony mög a bor, megvígasztalmindönkor« felirattal.” A hordókészítő aranyérmet nyert.
Gárdonyi szerint is a bor örömforrás, az ember belső békéjének és boldogságának megteremtője, Isten adománya. Segít olyan szépnek látni a világot, amilyennek a Teremtő alkotta: „nagyon jó mindaz, amit (Isten) alkotott” (Ter 1,31). Göre Gábor sok igazsága közül az egyik: „Bortul sohse hótt még mögembör, még inkább mögelevenödött.” Durbints sógort borral és pálinkával próbálták újraéleszteni tetszhalálából. Konklúzió: „A borban öröm, barátság, dal és boldogság van.” Reményeink szerint az egri vendégek jóvoltából mindezt megtalálják szeptember 5-án, Keller Péter és a borász Dr. Rácz László emeritus professzor előadásában, Krupa Sándor énekes, fertálymester dalaiban, Dr. Cs. Varga István bor és irodalom című adomákban és anekdotában bővelkedő borszónoki monológjában.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak, a belépés díjtalan.
